A természet megalkotta a maga „klímarendszerét”, a verejtékezést. Ez önmagában azért nem a leghatékonyabb és nem is a legkomfortosabb megoldás. A forró nyári napokon már az ősember is a barlangba menekült, az ókortól kezdve pedig az emberek az elérhető tudáshoz és eszközökhöz mérten különböző vízpárologtatásos módszereket vetettek be az épületek hűtésére.
A nagy klíma bumm a 19. században következett be. 1820-ban Michael Faraday rájött, hogy ha a cseppfolyósított ammóniát elpárologtatja, az lehűti a környezete levegőjét. Nem sokkal később, 1924-ben Dr. John Gorrie fizikus olyan kompresszoros berendezést alkotott, amellyel jeget állított elő, majd ezzel hűtötte a levegőt. Az első, tényleges klímakészüléket 1902-ben Willis Carrier amerikai mérnök fejlesztette ki egy nyomdai cég számára. Rendszere a párolgás elvét kihasználva a csövekben keringetett vizet hűtötte le, és a levegő páratartalmát is szabályozni tudta. Ezen készülékek hűtőközege azonban mérgező, gyúlékony és robbanásveszélyes is volt.
Az 1920-as évektől áttértek a már veszélytelen gázokat alkalmazó rendszerekre, biztonságossá téve azok működését. A klímakészülékek először az iparban terjedtek el, lakossági felhasználásuk jóval később, az 1950-es évek közepétől lett általános. Olyan szinten berobbantak a köztudatba, hogy három év alatt mintegy 1 millió darabot értékesítettek belőlük.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.
